IV. Vértes Dominator Túra. 2009. Szeptember

IV. Dominator Klub Túra.

Vértes.
2009. Szeptember. 5.


Az alábbiakban élmény dús beszámolót olvashattok a 2009. szeptember 5.-én megtartott DOMINATOR találkozóról és túráról, amit kényelmi okokból a Vértesben rendeztünk a Robi barátommal. Mármint nekünk kényelmes volt, hiszen nem kellett több száz kilométert utaznunk azért, hogy részt vegyünk rajta. Cserébe viszont megpróbáltuk jól előkészíteni a túrát és feltérképezni a terepet, hogy egy mindenki számára járható, de izgalmas és terepben gazdag legyen. Mivel nem szívesen szívtuk volna a port egész nap így intéztünk esőt is. Így még izgalmasabbak lettek a terepszakaszok és a kedvenc túraendúróink még hitelesebben néztek ki a túra végére. A Turulnál már csak a hülye nem látta, hogy kik vagyunk és vajon mit csinálhattunk aznap.


Na de akkor tényszerűen a túráról:


A vértesi túrát kb. 5 héttel előtte hirdettük meg, hogy mindenkinek legyen ideje felkészülni és minél többen eljöhessenek. Talán ennek is köszönhető, hogy összesen 17 motor (ebből 11 DOMINATOR) és 20 fő vett részt. Ez rekord az eddigi DOMINATOR találkozók történetében. Több helyszínen meg voltak győződve az emberek, hogy motoros találkozóval egybekötött motoros felvonulás van. Mi tagadás jó volt ennyi hasonszőrű embert együtt látni.

Gyülekező

A túra ténylegesen 9 órakor kezdődött a Csákvár, Csákberény közötti benzinkútnál. Örömmel láttam, hogy a “pesti” csapat a fórumon olvasható dilemmák ellenére szép számban megjelent a változó erősségű eső ellenére. Még egy kicsit várnunk kellett sugárzó arcú paksi különítményre, mivel Jani úgy döntött, hogy még is az ő motorja lesz a leghangosabb a túrán. Csak, hogy a kilőtt furulya keresése eltartott egy darabig. Szicsu megpróbálta a konkurenciát likvidálni, de a zámolyi benzinkutas még idejében elzavarta a cigijével együtt a benzintartálytól.

Miután mindenki összeszedte magát, indult a tényleges túra. Először aszfaltúton Csókakőre mentünk. Ekkor még szemerkélt az eső, de mindenki nagyon lelkes volt. A csókakői várat vizuálisan tekintettük meg.

 

csókakői vár

Szerintem ténylegesen innen kezdődött az igazi VÉRTESI TÚRA. Az első szakasz a Csókakő-Csákberény-Pusztavám-Vértesszentkereszti romok voltak. Itt már igénybe kellett venni motorjaink terepképességét is, hiszen Pusztavám előtt volt egy 9 km-es erdei szakasz. Az esős-nedves erdei úton mindenki igyekezett biztonságosan motorozni. Ennek ellenére érezhető volt, hogy ki a rutinos terepező és ki az, aki még csak most tanulja. Természetesen türelmesek voltunk mindenkivel, hiszen ez nem teljesítménytúrának lett szervezve. Mivel én leghátul mentem (Robi barátom PEGASO-val vezette elöl végig a túrát) érdekes volt látni, hogy egyesek az első pocsolyáknál milyen óvatosan próbálják kikerülni azokat. Mint szervező tudtam, hogy teljesen fölösleges óvatoskodni, hiszen erről a túráról senki nem mehet haza tiszta motorral. Egyébként a leghátul való motorozásnak két fontos előnye is volt. Az egyik, hogy mire egy-egy kritikus pocsolyához értem az előttem motorozók átkeléseiből már láttam az ideálisabb utat, a másik, hogy egyikőtök sem látta, amikor bénáztam és megcsúsztam. Természetesen ez többször is előfordult a nap folyamán. A Vértesszentkereszti romokhoz is egy rövid erdei szakaszon keresztül jutottunk el. Itt megismerkedhettünk a romok komor őrével, névrokonommal, Péterrel. Sajnos ő nem olyan kedves és barátságos figura, mint én. Két dolgot utál a legjobban: a motorosokat és a pestieket. Észrevehetően Stancyék egy kicsit hátrébb húzódtak. Mivel gyanította az úr, hogy nekünk mindkét csoporthoz lehet valami közünk barátságtalanul, ámde bunkón viselkedett velünk. Kb. 15 sec alatt elmondta a hely nevezettességeit, aztán húzzunk a p…ba. Ennek ellenére azt vettem észre a társaságon, hogy tetszett a hely, és, hogy kezdünk összekovácsolódni. Itt pl. mind egyöntetűen szájba gyűrtük volna az ipsét. De mi kérem, kultúrált motorosok vagyunk, mi nem teszünk ilyet.

 

Vértesszentkereszti romok

Ezután visszamotoroztunk egy festői aszfaltúton a csákberényi dombokhoz. Itt szabad dombmászó program következett mindenkinek saját vérmérséklete szerint. Még a dombmászás előtt egyszer csak egy kipufogó került az utamba. XR-es kolléga úgy döntött még is az ő motorja lesz a leghangosabb és a furulyakilövést már csak a teljes kipufogó eldobással lehetett felülmúlni. Míg mi a csapat nagyobbik része mentünk dombot mászni képzett szerelőink Kanyarral es Robival az élen visszaállították a kipufogó eredeti funkcióját a terepakadályként való alkalmazás helyett. Rutinosabb kollégák nekiestek a nagyobbik hegynek is. Látványos volt, ahogy felmentek rá. A látványra mi sem panaszkodhattunk, egészen Fehérvárig el lehetett volna látni, ha nem lett volna olyan párás az idő. Miután mindenki kidombozta magát tovább indultunk Csákvár felé. Itt változott a csapat összetétele. Egy Domival (Ratbag) kevesebb lett, de jött Miki haverom egy vérbeli verseny KTM endúróval. Így az összlétszám legalább nem változott. Csákváron keresztül Vérteskozmára hajtottunk. Persze ez nem ment ilyen egyszerűen, mivel alapvetően sáros, agyagos földúton mentünk. Itt láttam hátul menve, hogy milyen egészségeseket csúszkálnak a kollégák. Sőt a kedvünkért Dinnye bemutatott egy szabályos esést is. Már ekkor gyanakodtam, hogy MSZP-s, de amikor később másodjára is a bal oldalára esett, akkor már biztos voltam benne. Egy erdei keskeny betonúton a hegyek között értünk Vérteskozmára. Nagyon szép eredeti állapotba felújított parasztházakból áll. Ez egy zsákfalu a Vértesben. De nem nekünk, akik az erdőn keresztül átmentünk Várgesztesre. Várgesztesen felmentünk a várhoz és vizuálisan megnéztük. Mint már említettem kultúremberek vagyunk. Ezután egy mezőn és egy laza homokos részen keresztül jutottunk a festői Majkra, ahol az ebédünket is elfogyasztottuk.

 

Ebéd közben kényelmesen lehetett beszélgetni. Hogy mi másról, természetesen a motorokról, meg a túrákról. Hasznos információkat lehetett rövid idő alatt begyűjteni és persze a kaja is finom volt. Egyedül Miki haverom nem értette, hogy a KTM-eket miért kellett leszólni és miért nem kérdezte meg senki az ő véleményét. Ezután erdőn-mezőn keresztül és némi aszfaltúton meg kavarodáson keresztül eljutottunk a Bokodi legelőre. Itt egyből az elején Jani megpróbálta, milyen elakadni a sárban. Persze nem hagytuk, hogy pihenjen úgy, hogy kihúztuk és együtt mehettünk tovább. Itt már egyértelműen látszott, hogy összeért a társaság. Lazán rántottuk bele a pocsolyákba a motorokat, itt már a tiszta motor fogalma úgy sem volt értelmezhető. Ezután Oroszlányban megtankoltunk. Többen azt hitték a városban, hogy motoros találkozóval egybekötött motoros felvonulás van. Azért 17 motor egyben az már tekintély. Persze a 125-ös gyorsasági motoros kolléga csatlakozási ajánlatát nem csak udvariasságból utasítottuk el. Furcsa lett volna, ha követ minket a földúton. Síkvölgy felé már nem is tudott volna velünk jönni, mivel a hagyományok szerint megint volt sorompókerülés. Szép erdei úton keresztül érkeztünk a tatabányai TURUL emlékműhöz.

 


Turulnál

Itt panorámaszerűen terült el alattunk a Vértes hegység. Mindenki megnézhette, hogy aznap nagyjából merre motoroztunk. Elkészültek a búcsúfelvételek és a többség már indult is tovább (hazafelé). Sokaknak a fárasztó nap után még nem kevés kilométert kellett megtenni hazáig.
Később a fórumon olvasható bejegyzéseket nézve jól esett, hogy mindenki pozitív élményekről számolt be. Remélem mindenkinek élvezetes és emlékezetes túrát sikerült szerveznünk Robival. A jó hír az, hogy szeretnénk hagyományt teremteni, és az idén is megpróbálkozunk vele. Majd a fórumon megint meghirdetjük.


Üdvözlettel: MPeti


A túrán készült fénykép felvételek megtekinthetők itt.
A túrán készült videók megtekinthetök itt. (regisztráció szükséges)

 

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .